Blogokat olvasok és közben azt látom
Az egyik blog címénél megállok, e szerint „Minden pillanatban elkallódik egy orbitális tehetség” és az jut eszembe, hogy a minap este átmentem a nappalin és a képernyőn az X Faktor üzemelt. Éppen egy megtermett nő kezdett el éppen énekelni, hatalmas erejű bluest lökött a képernyőre, földbe gyökerezett a lábam a gyönyörűségtől.
Kell a blues
A következő héten kértem az asszonyt, ha a bluest éneklő nő jön a tehetségkutató zsűrije elé, feltétlenül szóljon.
A feleségem néhány perc múlva közölte: az a nő nem jutott tovább! A többi nyekergő nem érdekelt, nem nézem a műsort, úristen milyen régen volt, amikor még igazi tehetségekből lehetett volna meríteni, mára kifogyott a zene a tehetségkutatókból, üres külsőségek maradtak utánuk.
– Jaj, hogyan is hívták például azt a csajt, aki a Tankcsapdától énekelt – kérdem az asszonyt.
– Biztosan Póka Angélára gondolsz.
Igen rá gondoltam és máris „befogtam” a YouTube-on az Adjon az ég című Tankcsapda szerezte számot, Póka Angéla előadásában.
Még egy-két észrevétel a zene világából:
Kovács Attila kitűnő rádiós zenei szerkesztőként vonult a köztudatba, az én tudatomban ennél is több (volt), hiszen osztálytársak voltunk a tanárképző főiskolán.
Egyszer úgy a nyolcvanas évek legvégén megmutattam neki egy írásomat, ami a Pierre Cardin elveszítette a pécsi csatát címet viselte. Ő elkérte és megmutatta Balogh Zolinak, a pécsi körzeti stúdió akkori főszerkesztő helyettesének.
Zoli meglepetésemre behívott, hogy olvassam be mikrofonba a jegyzetem – és ettől kezdve, amíg ez lehetséges volt (jaj, de finoman mondom), rendszeres jegyzetírója lettem a műsorainak. (Majd az általa főszerkesztett Dráva Rádiónál műsorvezető, hírszerkesztő.)
Mit tesz Isten, tegnap az itteni bejegyzésem kapcsán Attila facebook üzenetben keresett és egy jót beszélgettünk. Szóba jött, hogy a slow bluest kedvelem igazán és erre szinte komplett zenei rádióműsort nyomott nekem a facen.
Köszönetképpen ebből a számomra legszebb darab:
Szívem csücske volt: Dráva Rádió
A régi blogok fiatalítanak!
A komplex blogomban hibákat javítok, éppen Németh János visszaemlékező sorait olvasom közös múltunkból, a Dráva Rádióról, az Eszékről Magyarországra sugárzó kalózrádióról.
1993 meglehetősen régen volt.
Jani éppen arról ír, hogy minden hajnalban az első számot a határőröknek küldte, zúzós Led Zeppelint.
A blogba betett video viszont le van tiltva. Megyek a YouTube-ra, behívok onnan egy „hivatalos” Zeppelint, és hajrá! Szól a zene, hangot adok rá (egy szám erejéig talán a szomszédok se szólnak), úristen, micsoda őserő – fiatalodom.
Még a zenéről:
