Talán az utolsó autóvezető generációhoz tartozom

Autózom, én vezetem

Autóban ülök, Pécsről Abaliget felé hajtok a szerpentineken.
Horgászni indultam, de ez most mellékes körülmény, a hangsúly e pillanatban az autózáson van. Tenyeremben a volán, a Ford jól fekszi az utat, élvezem, ahogy a kanyarok megszelídülnek a kezem alatt.
Autóvezető vagyok, úrvezető.

Tulajdonképpen ritka, soha vissza nem térő korszakban élek. Se az előttem élők, se az utánam érkezők idejében nem lehetett és nem lehet majd autót vezetni.
Petőfi idejében, vagyis a XIX. század közepén még a szekerek, lovak, ökrök vitték a prímet, akarom mondani az utazókat.

Saját kezünkben az életünk

Négyökrös szekér – ugye ismerős a Petőfi vers? Tudod, amikor Erzsike, a csillagok, meg a négy ökör, amellyel a négyökrös szekér lassacskán ballagott…
Az utánam jövő generációk aligha teszik ki magukat ilyen veszélynek, mint önnön reflexeik egy ilyen veszélyes, kanyargós úton, pláne ilyen energia pazarlás és környezetszennyezés mellett (benzin vagy hasonló).

Na nem, ilyesmiről szó sem lehet!
Majd valamilyen automatikusan működő ketyere repíti őket a kívánt helyre, vélhetően a levegőben.
Tehát pontosan abban a korban élek, amikor már és még éppen megadatik a vezetés gyönyörűsége.
A TESLA még csak kísérlet, az új Elon Musk-ok még iskolába járnak vagy az óvoda játékautóival dobálják egymást.

Ezektől a gondolatoktól még inkább élvezem a Nyugat-Mecsek kanyargós betonútján az autóvezetést. A kora reggel némi fényt önt a fák közé, az erdő méltóságteljeset ásít – ez is csupa élvezet.

Milyen autót vezessünk – amíg még lehet

Szóval horgászni megyek… Igen ám, de vannak olyan horgásztavak is, ahová az ilyen elkényeztetett városi autóval, mint amilyen a mi Ford Focusunk, nem lehet eljutni.
Ezért aligha veszek még egy terepjárót is – nyilván az is különös élmény lehet vezetés szempontjából.
Például a Szőke III-as tó. Eső után oda lehetetlen behajtani.
Bérelni kellene egyszer egy terepjárót. Vagy furgont.

Egyszer ki kellene próbálni az automata váltós járgányokat is. Meg a négykerék meghajtást. És egyszer miért is ne vezethetnék buszt?! Na jó, nem nagy buszt, hanem mikrót. Mármint mikrobuszt. Tele horgásszal és horgászfelszereléssel.
Na nézzük csak, hol lehet bérelni ilyesmit?
Itt > autóbérlés
Ha hazaérek, választok valamit.
***

Autóról még:
Autó
Koala Autorent: modernitás az autókölcsönzésben

“Talán az utolsó autóvezető generációhoz tartozom” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Őrület az, ami ma az autópiacon zajlik. Az 5 éves Suzukimat annyiért tudnám eladni, amennyiért vettem. Az új ára meg a háromszorosába kerül, mint amikor az enyémet vettem.
    Tényleg olcsóbb lesz bérelni egy autót, ha meg akarom látogatni a rokonaimat, mint fenntartani egyet!
    Persze ha én horgász lennék, akkor megtartanám a kocsimat!

    Válasz
    • Ha tényleg mi vagyunk az utolsó mohikánok, akkor tényleg mindegy lesz az autók ára, közösségi járgányokkal fogunk közlekedni. Talán.
      Persze nem csak az autók ára drágult, hanem az üzemanyag, az autópálya-díj, a szerelési költség – meg minden.
      Horgászként persze még megtartom az Opelt egy kicsit 🙂

      Válasz

Szólj hozzá!